Jamie Oliver sokunk szívének kedves. A kissé dundi, fiatal, angol srác a szemünk előtt érett férfivá, családos apává, híres sztárszakáccsá, valódi branddé, az egészséges közétkeztetés nagykövetévé, majd egy étteremlánc tulajdonosává.
Előszeretettel gyűjtögetjük a vaskos könyveit a polcainkon és szerzünk örömet az ételeivel a családunknak vagy önmagunknak egy nehéz nap után. Számomra egy ikonikus figura, egy biztos pont, aki hozzásegített a gasztronómia szeretetéhez és élvezetéhez, akihez mindig fordulhatok, ha rossz a kedvem és akiben soha nem csalódtam. Miközben készítem a fogásait, mintha csak mellettem állna az aprócska konyhámban, kezében egy nagy üveg olívaolajjal, amiből szerinte sosem elég. Talán ez a blog sem született volna meg, ha ő nincs.
Amikor bejelentették, hogy Jamie Oliver hamarosan Budapesten is nyit egy éttermet, akkor szinte egy emberként örült mindenki a hírnek. Kivétel nélkül kíváncsian várták az emberek, hogy ezúttal mit tartogat a pucér szakács számukra és bevallom, ez alól én sem voltam kivétel.
Hogy elkerüljük a megnyitó körüli felhajtást és a hétvégi forgalmat, hétfő délutánra foglaltunk asztalt a Jamie's Italian-ba. Jól számítottunk, ugyanis nincs tömeg, tudunk válogatni az asztalok között. Belépve, hamisítatlan jamie-s atmoszféra fogad. A berendezés impozáns, de mégis egyszerű. Az oly divatos indusztriál adja meg a hangulatot a helynek: tömör fa asztalok és pult, bőrszékek, szürke, csupasz falak, tégla és üveg, színes kerámia csempék, csupaszon hagyott égők és csövek fogadják a vendéget. Az ősz színei, a bordó, barna, méregzöld és a mustár sárga uralkodnak leginkább. Kezdetben ugyan nem tűnik fel, de később már túl hangosnak találjuk a zenét.
Az már az első pár percben nyilvánvalóvá válik, hogy a fiatal csapat nincs összhangban, kifejezetten összeszedetlenek. Az egyik pincér a házi kenyeres válogatások után, a törölgetés során egy mozdulattal a táskámba söpri az összes morzsát. Az általam elsőre kiválasztott ételek közül sem fokhagymás kenyeret, sem gnocci genovesét nem tudnak felszolgálni, de mint az később kiderült a tészták közül további két fajtából is hiány volt a konyhán. Elejétől a végéig lassú a kiszolgálás. A házi limonádéra tizenöt percet várok, majd a salátára még húszat, a főételre pedig negyvenet. Összességében két és fél óra leforgása alatt két fogást eszünk végig, ami azért ilyen szellős forgalom mellett elég hajmeresztő teljesítmény. Ettől függetlenül, végig kedves a kiszolgálás, mindenben készségesen segítenek.
Elsőként tehát a a super food saláta és a házi kenyér válogatás érkezik az asztalhoz. A saláta igézően élénk és látványos: a tetején ülő, valószínűtlenül zöld brokkoli, a fel-fel bukkanó piros gránátalma szemekkel kétség kívül pompás színharmóniát alkot. Mindemellett ez a fogás hihetetlenül gazdag: a gránátalma, brokkoli, avokádó, karamellizált cékla, lencse, harissa, pirított magvak, quinoa és túró egyvelege igazán egyedülálló. Nekem ez esetben túl sok volt az ingerekből, ám vitathatatlan, hogy az alapanyagok minőségére nem lehet panaszkodni és, hogy nem ettem még hasonlót. A kenyérválogatás focacciát, ciabattát, magvas vékony kenyeret, grissinit tartogat számunkra egy kevés olívaolajjal, leheletnyi balzsamecettel és tapenade-dal. A kenyér mennyiségéhez képest szűkmarkúan bánnak az olajjal és ez az, amire itt biztosan nem számítottam, hiszen pont ez Jamie Oliver egyik vesszőparipája: a töménytelen mennyiségű olívaolaj.
Következőnek a ricottával, provolonéval, parmezánnal és spenóttal töltött raviolit rozéboros-fokhagymás paradicsommártásban hozzák és persze, a málnás pavlovát. A közel háromezer forintomért, amit egy tál tésztáért fizetek ki lehet, hogy naiv módon, de én sokkal nagyobb adagot vártam (főleg egy olasz étteremben). Ehhez képest, pontosan hét darab, féltenyérnyi, vékonyka ravioli bámult fel rám a tányéromról. A pavlováról tudjuk, hogy egy igen édes desszert. Én magam nem igen kedvelem, de ennek ellenére ízletes, könnyű és rajta a málnaszemek is csodásan édesek és frissek. Kivétel nélkül, az összes étel, amelyik az asztalunkra kerül kifejezetten jó, de mégis valahogy felejthető. Az biztos, hogy mindegyiknél ettem már ízletesebbet.
Azt hiszem, Jamienél érdemes végig enni három fogást, különben éhen marad az ember. Ilyen árak mellett nyugati szomszédaink, az angolok ezt nyilván sokkal könnyebben meg tudják tenni. Az itthoni viszonyok alapján egyértelműen túlárazottnak ítélem ezt az éttermet.
Mindent összevetve, inkább megéri Jamie bármelyik szakácskönyvét megvenni és abból főzni, mint itt enni. Nem csak azért, mert költséghatékonyabb, hanem mert jobb is.
Ennyi, az annyi: alkoholos italok, koktélok 2000 ft-tól, előételek 700-2000 ft között, főételek 3000 ft-tól 7000-ig, tészták, pizza 2000 ft-tól
Legközelebb kipróbálom: érlelt rib-eye steak, narancsvirágos polentatorta
Ajánlom: Jamie Oliver rajongóknak, időmilliomosoknak
JAMIE'S ITALIAN
5/3
Cím: 1014 Budapest, Szentháromság utca 9-11.
Nyitva tartás: minden nap 12:00-23:00-ig
