Ma beugrottam a TÁBLÁBA egy sütiszünetre. Nem kérdés, hogy ez egy jó döntés volt.

Egy gyönyürű, hihetetlenül krémes, kellően édes pisztácia ganache-ot kóstolhattam. A ropogós piemonti mogyoróalap és a mangófagyi a savanykás frisseségével nagyon jól ellensúlyozza a ganache tartalmasságát, az i-re pedig a vöröslő homoktövis por tette fel a pontot a különlegességével. Erre mondják, hogy tökéletes összhang...

Ennyi, az annyi: 1000-2500 

Legközelebb kipróbálom: Kecskesajtos, körte chutney-s salátát. A szomszédban a TÁBLA nagytestvérét, az ESCA éttermet.

Ajánlom: Gasztrorajongóknak, azoknak, akik szeretik az indusztriál stílust és a tökéletességre törekvést.

TÁBLA

5/5

Tegnap ellátogattunk Steiner Kristóf új vegán helyének, a Kristóf konyhájának a megnyitójára. A szénabálákkal körbekerített sárga food truck az Üllői úti Food Truck Udvarban várja mostantól a vegán és nem vegán vendégeit egyaránt. Elsőre négyféle fogás közül választhatunk, de rendes időben nagyobb lesz a választék. Chilis bab és egy "Kristóf kedvence" nevű főétel szerepel a táblán. A mosolygós személyzet türelmesen nekünk is újra elmondja, hogy mit takar ez utóbbi. Végül gondolkodás nélkül erre szavaztunk és nem bántuk meg. Ez az étel pont olyan mint Kristóf: sokszínű és számos meglepetést tartogat. Minél inkább elmerülsz benne, annál jobban imádod. A kuszkusz saláta és a sárgarépafasírt adja meg az alaphangot ennek a rusztikus fogásnak. Minden falatnál felfedezhetünk egy új ízt, egy friss, különleges hozzávalót. A kuszkuszban elrejtett megannyi egészséges és friss hozzávaló, az uborka, gránátalma, szezámmag, karfiol, édes lilahagymalekvár, mogyoró, vörösáfonya egyvelege egy egész estés lakoma hangulatát idézi. Minden falatnál örömmel nyugtázod, hogy megint valami új ízt fedeztél fel. Engem szinte rögtön egy Tel Aviv-i, szőnyegekkel borított, napfényes, otthonos lakásba repített, ami mindenki számára nyitva áll. Elsőre kevésnek tűnik a porció, de a végén rájövünk, hogy annyira tartalmas, hogy pont elégnek bizonyul. (Némi bűntudat árán még hagytam is belőle egy kicsit.) Külön jó pont nálam, hogy környezetünket is óvják, ugyanis papírtányérokba kerülnek az ételek, amiket papírevőeszközökkel lehet elfogyasztani. Ettől még hitelesebb a Kristóf konyhája.

Ilyen pozitív élmény után természetesen nem tudunk anélkül távozni, hogy meg ne kóstoljuk valamelyik desszertet. Egy hajdinás gyümölcspitét felezünk és ebben sem csalódunk. Friss, savanykás, a tészta alap pedig tökéletes állagú, omlós, puha.

A Food Truck Udvar gyermekbetegségeként tudható be, hogy egyetlen hősugárzó sem melegítette az egyre nagyobbra növő tömeget. Még talán maradtunk volna egy keveset, ha valamivel jobb körülményeket biztosítanak számunkra. Ez persze nem fog attól eltántorítani, hogy újra és újra felfedezést tegyek Kristóf varázslatos világában. Akarom mondani: konyhájában.

Otthon aztán még hirtelen bevillant: nem is ettünk húst! Képzeljétek, hatalmas húsimádó létemre nem csak, hogy nem hiányzott, hanem eszembe sem jutott.

Ennyi, az annyi: Főételek 1490 ft-ért, desszertek 690 ft-ért. 

Legközelebb kipróbálom: Sütőtökös csokitorta.

Ajánlom: Azoknak, akik nyitottak valami újra. Vegánoknak. Steiner Kristóf rajongóinak.

KRISTÓF KONYHÁJA

5/5

(képek: kristofkonyhaja.hu)

Már egy ideje szomorúan nézem a ZIZI BÁR mélyrepülését. Pedig egykor a kedvenceim között tudhattam ezt a helyet. Minden megvolt benne, ami egy tökéletes koktélbárhoz kell: exkluzivitás, süppedős bőrszékek, látványos enteriőr, különleges koktélok és ételek, minőségi zenék. A ZIZI BÁR soha nem okozott csalódást, mindig meglepett, megújult és soha nem lehetett őket mulasztáson érni. Az újra megnyitás óta viszont valami teljesen megváltozott. Az itallap átalakult és lekerültek a régi kedvenceink róla. Természetesen Pina Colada, Sex on the Beach, Mai Tai és társaik kerültek a régi, emlékezetesen kivételes koktéljaik helyére. Az étlappal is hasonló változások történtek: a régi fogásokból semmi nem maradt, szokványos, lapos, unalmas fogások között böngészhet a vendég. Ez a feslettség, szokványos szürkeség több, mint elkeserítő. Akkor ott, rájöttünk, hogy ez a csodálatos bár már csak a nevét őrizte meg régi önmagából. Azóta még néha-néha láttam és még nekem volt kellemetlen, hogy pár száz forintért hirdetnek italakciókat. Ma pedig nem tudom már szó nélkül hagyni, hogy ilyen és ehhez hasonló, Gongot és Hauzolt megszégyenítő, painttel szerkesztett hirdetéseket láthatunk tőlük (A közösségi oldalukon a következő képaláírással: "Olcsóbb, mint a Tescoban!"):

Ezzel persze nem az olcsó bárokat akarom bántani, mert én is szívesen bemegyek néha hozzájuk és még jól is érzem magamat náluk. Csak éppen sajnálom, és felháborítónak tartom, hogy a ZIZI egy jóval alacsonyabb kategóriába sorolja magát az eddigi színvonalnál. Mi ez a szánalmas, évekkel ezelőtt lecsengett, hajógyáris estéket idéző hangulat? Részemről teljes a képzavar, csak sejtem, hogy köze lehet ennek a mostani állapotnak az újra megnyitásához. 

RIP ZIZI, érdekes színfolt voltál, köszönjük, hogy voltál nekünk! Hiányozni fogsz!

Jamie Oliver sokunk szívének kedves. A kissé dundi, fiatal, angol srác a szemünk előtt érett férfivá, családos apává, híres sztárszakáccsá, valódi branddé, az egészséges közétkeztetés nagykövetévé, majd egy étteremlánc tulajdonosává.

Előszeretettel gyűjtögetjük a vaskos könyveit a polcainkon és szerzünk örömet az ételeivel a családunknak vagy önmagunknak egy nehéz nap után. Számomra egy ikonikus figura, egy biztos pont, aki hozzásegített a gasztronómia szeretetéhez és élvezetéhez, akihez mindig fordulhatok, ha rossz a kedvem és akiben soha nem csalódtam. Miközben készítem a fogásait, mintha csak mellettem állna az aprócska konyhámban, kezében egy nagy üveg olívaolajjal, amiből szerinte sosem elég. Talán ez a blog sem született volna meg, ha ő nincs.

Amikor bejelentették, hogy Jamie Oliver hamarosan Budapesten is nyit egy éttermet, akkor szinte egy emberként örült mindenki a hírnek. Kivétel nélkül kíváncsian várták az emberek, hogy ezúttal mit tartogat a pucér szakács számukra és bevallom, ez alól én sem voltam kivétel.

Hogy elkerüljük a megnyitó körüli felhajtást és a hétvégi forgalmat, hétfő délutánra foglaltunk asztalt a Jamie's Italian-ba. Jól számítottunk, ugyanis nincs tömeg, tudunk válogatni az asztalok között. Belépve, hamisítatlan jamie-s atmoszféra fogad. A berendezés impozáns, de mégis egyszerű. Az oly divatos indusztriál adja meg a hangulatot a helynek: tömör fa asztalok és pult, bőrszékek, szürke, csupasz falak, tégla és üveg, színes kerámia csempék, csupaszon hagyott égők és csövek fogadják a vendéget. Az ősz színei, a bordó, barna, méregzöld és a mustár sárga uralkodnak leginkább. Kezdetben ugyan nem tűnik fel, de később már túl hangosnak találjuk a zenét. 

Az már az első pár percben nyilvánvalóvá válik, hogy a fiatal csapat nincs összhangban, kifejezetten összeszedetlenek. Az egyik pincér a házi kenyeres válogatások után, a törölgetés során egy mozdulattal a táskámba söpri az összes morzsát. Az általam elsőre kiválasztott ételek közül sem fokhagymás kenyeret, sem gnocci genovesét nem tudnak felszolgálni, de mint az később kiderült a tészták közül további két fajtából is hiány volt a konyhán. Elejétől a végéig lassú a kiszolgálás. A házi limonádéra tizenöt percet várok, majd a salátára még húszat, a főételre pedig negyvenet. Összességében két és fél óra leforgása alatt két fogást eszünk végig, ami azért ilyen szellős forgalom mellett elég hajmeresztő teljesítmény. Ettől függetlenül, végig kedves a kiszolgálás, mindenben készségesen segítenek.

Elsőként tehát a a super food saláta és a házi kenyér válogatás érkezik az asztalhoz. A saláta igézően élénk és látványos: a tetején ülő, valószínűtlenül zöld brokkoli, a fel-fel bukkanó piros gránátalma szemekkel kétség kívül pompás színharmóniát alkot. Mindemellett ez a fogás hihetetlenül gazdag: a gránátalma, brokkoli, avokádó, karamellizált cékla, lencse, harissa, pirított magvak, quinoa és túró egyvelege igazán egyedülálló. Nekem ez esetben túl sok volt az ingerekből, ám vitathatatlan, hogy az alapanyagok minőségére nem lehet panaszkodni és, hogy nem ettem még hasonlót. A kenyérválogatás focacciát, ciabattát, magvas vékony kenyeret, grissinit tartogat számunkra egy kevés olívaolajjal, leheletnyi balzsamecettel és tapenade-dal. A kenyér mennyiségéhez képest szűkmarkúan bánnak az olajjal és ez az, amire itt biztosan nem számítottam, hiszen pont ez Jamie Oliver egyik vesszőparipája: a töménytelen mennyiségű olívaolaj.

Következőnek a ricottával, provolonéval, parmezánnal és spenóttal töltött raviolit rozéboros-fokhagymás paradicsommártásban hozzák és persze, a málnás pavlovát. A közel háromezer forintomért, amit egy tál tésztáért fizetek ki lehet, hogy naiv módon, de én sokkal nagyobb adagot vártam (főleg egy olasz étteremben). Ehhez képest, pontosan hét darab, féltenyérnyi, vékonyka ravioli bámult fel rám a tányéromról. A pavlováról tudjuk, hogy egy igen édes desszert. Én magam nem igen kedvelem, de ennek ellenére ízletes, könnyű és rajta a málnaszemek is csodásan édesek és frissek. Kivétel nélkül, az összes étel, amelyik az asztalunkra kerül kifejezetten jó, de mégis valahogy felejthető. Az biztos, hogy mindegyiknél ettem már ízletesebbet.

Azt hiszem, Jamienél érdemes végig enni három fogást, különben éhen marad az ember. Ilyen árak mellett nyugati szomszédaink, az angolok ezt nyilván sokkal könnyebben meg tudják tenni. Az itthoni viszonyok alapján egyértelműen túlárazottnak ítélem ezt az éttermet.

Mindent összevetve, inkább megéri Jamie bármelyik szakácskönyvét megvenni és abból főzni, mint itt enni. Nem csak azért, mert költséghatékonyabb, hanem mert jobb is. 

Ennyi, az annyi: alkoholos italok, koktélok 2000 ft-tól, előételek 700-2000 ft között, főételek 3000 ft-tól 7000-ig, tészták, pizza 2000 ft-tól

Legközelebb kipróbálom: érlelt rib-eye steak, narancsvirágos polentatorta

Ajánlom: Jamie Oliver rajongóknak, időmilliomosoknak

JAMIE'S ITALIAN

5/3

JAMIE'S ITALIAN

Cím: 1014 Budapest, Szentháromság utca 9-11.

Nyitva tartás: minden nap 12:00-23:00-ig

Tavaly nyáron robbant be a Thai Fagylalt hozzánk. A nevükkel nem sokat hazudtak: Thaiföldön valóban mindenki ilyen fagyit kanalaz. Itthon, a Kálvin téren, a Szabó Ervin előtt találkozhatunk velük, illetve a Corvin sétányon. Egy adag 850 ft-ot kóstál és meg is kapjuk az ennek megfelelő mennyiséget. Egyébként szerintem lenne igény a kisebb adagra, kevesebbért. Személy szerint nekem előjött az "edd meg mert túl finom ahhoz, hogy kidobd" szindrómám, egyszerűen túl sok volt, de ha valami ennyire jó, akkor nincs az az Isten, hogy én azt kidobjam.

Két, általad választott feltét van benne az árban: dönthetsz különböző gyümölcsök, kekszek, cukrok, csokoládék mellett. Meglehetősen hosszú a lista és nehéz a választás. Ezen felül pedig díjtalanul kérhetsz rá még rolettit, tejszínhabot és különböző önteteket is.

A fagylalt egy nagyjából -40 fokos hűtőlapon készül, amire egy joghurtszerű folyadékot, a fagyi alapját öntik. Ezt formázzák spatulák segítségével apró tekercsekre, amiket aztán egy műanyag pohárba sorakoztatnak. Már csak ezért a látványos mutatványért is érdemes ellátogatni hozzájuk, hacsak az ember épp nem egy thaiföldi kiruccanás előtt áll. A gombócos társánál viszonylag többet kell rá várni: nagyjából 4-5 perc alatt készülnek el egy pohárral, de minden egyes percért megéri.

Az alacsony hőmérséklet miatt az elején még egy ideig fagyott állapotban van, ki kell várni, amíg ehető állapotba kerül az édesség. Mondjuk ezt én inkább az előnyök közé sorolnám. Nem egyszer fordult elő velem, hogy egy forró nyári napon a durván 700 ft-ért vásárolt két gombóc fele a kezemre olvadt a vásárlástól számított második percben.

Ezek után jön az abszolút kellemes meglepetés: nem túl édes, kifejezetten könnyű, kissé joghurtos izű az alap, amely a választott feltétek ízével nagyszerűen passzol, egyszóval igazi nyári édesség. Ha valaki mégis édesszájúbb, akkor neki érdemes az édesebb feltétek közül válogatni. Mi egy banános-Oreós és egy epres-tejkaramellás változatot kóstoltunk. Aki nehezen választana, annak is segítenek: a jól bevált, legnépszerűbb ízkombinációkat mindenki megtalálja a bódé oldalán. 

Ennyi, az annyi: 850 ft/ adag

Legközelebb kipróbálom: mangós-gumicukros

Ajánlom: forró, nyári napokra, annak, aki szereti az újdonságokat és utálja az olvadt fagyikat

THAI FAGYLALT

5/4

THAI FAGYLALT

Cím: Budapest, 1082 Baross u. 10. vagy  Budapest, 1082 Corvin-köz 5.

Nyitva tartás: minden nap 10:00-18:00-ig

Valahol, a Kálvin tér környékén, a Papnövelde utcában áll egy különleges bár. Belépve, az orromat édes, mindent betöltő cukorillat csapja meg. Egy fiatal csapat fogad, akik végig segítőkészek és kedvesek velünk. A pult mögött nekem rögtön feltűnnek a különböző formájú és színű cukrokkal megtöltött üvegek, melyek még az eddiginél is nagyobb izgalomba hoznak. A hely elég szűkös bent, zsúfolt is kicsit, de ez egyfajta sajátos, bohókás hangulatot teremt. Színes poszterek, egyszerű berendezés. Leginkább az indusztriál stílus jut eszembe, talán főleg a csupaszon lógó égők miatt. Ennek a helynek nincs is szüksége túl hivalkodó designra mert az itt töltött időben úgysem tudsz semmi másra gondolni majd, csak az italodra és arra, hogy mennyi kalóriát viszel be. Szerencsére nem követték el azt a hibát, hogy próbáltak leutánozni egy amerikai shake bárt. Nincs koktélcseresznye és nincs fekete-fehér kockás padló meg világító neon csövek. Eredeti és trendi. 

Toporgunk egy keveset, majd szerencsénkre végül megkapjuk az utolsó asztalt a galérián. (Ha délután, vagy este térnél be akkor érdemes egy-két nappal előbb asztalt foglalni.) Eléggé megszorul a meleg fent, ami még egy szeles, hideg napon is zavarónak bizonyul. Hosszan tanulmányozzuk a kínálatot: hihetetlen sok lehetőség (állítólag nagyjából 10.000 variáció) közül választhatunk. Forró- és jeges csokoládék, tejturmixok, kávék, smoothiek, limonádék szerepelnek az itallapon és persze néhány sütemény és szendvics közül is válogathatunk. A legfontosabb pedig, hogy az italok mérete, hőfoka, ízesítése is szabadon megválasztható, illetve azt is összeállíthatjuk, hogy milyen feltéteket kérünk a tetejére. Biztosra veszem, hogy ezek között mind az ínyencek, mind pedig a klasszikus ízek kedvelői megtalálják a számukra legmegfelelőbbet, de a tejérzékenyek, vegánok vagy a diétázók is nyugodtan elszürcsölhetnek egy pohárka kakaót bűntudat és rosszullét nélkül. Sajnos, az alkalmazottak csak a pultnál vesznek fel rendelést, így le és fel rohangálunk a galériáról, mielőtt végleg kényelembe helyezhetjük magunkat. 

Tíz perc elteltével megérkezik az asztalunkhoz a jeges, kókuszos tejcsokoládé tejszínhabbal és pillecukorral, valamint egy szintén jeges, málnás fehércsokoládé. A színes, csíkos papírszívószálak nagyon tetszenek. A tejcsoki hihetetlenül krémes, karakteres és tartalmas. A kókuszt vagy kifelejtették belőle, vagy nem érződik benne, de ettől eltekintve tökéletes. Kellemes meglepetés, hogy a nagy adag tejszínhab az ital tetején valóban tejszínből van. A pillecukorral sem spóroltak, jut a rá belőle bőven. Ennél jobbat még nem ittam itthon. A fehércsoki is jó, itt már sokkal inkább kijön a málna íz. A szirup mellé mondjuk mi még vártunk volna egy-két szem friss málnát is. 

Annak ellenére, hogy kissé túl édesnek találjuk mindkettőt, elég hamar kiürülnek a poharaink. Az AHOY! élményt is nyújt, nem csupán jól eltalált, prémium minőségű italokat. Ez egy különleges hely, ahol az ember újra gyerek lehet, elfelejtheti minden baját és élhet a cukor nyújtotta örömöknek.  

Ennyi, az annyi: Nagyjából 1000-1300 ft között mozog az italok ára mérettől, illetve a feltétek és ízesítések számától függően. 

Legközelebb kipróbálom: forró, chilis, 70%-os étcsokoládé, karácsonyi cukornyalókával, Oreo milkshake, a közelgő nyárra való tekintettel pedig: jeges, epres-kókuszos limonádé 

Ajánlom: első randira, visszaeső diétázóknak, gyermeklelkűeknek, cukorimádóknak és mindenkinek, aki szereti a minőséget 

AHOY! 

5/4

AHOY!

Cím: Budapest, 1053 Papnöveld utca 3.

Nyitva tartás: minden nap 9:00-22:00-ig

  -Hát, ez nem jó. -teszi le a villát a velem szemben ülő, egészen meglepett arccal. -Pedig az egész város ide jár. Kicsit eltűnődök ezen. Nekem is az az érzésem, hogy határozottan nem jó, de inkább mondjuk úgy, hogy felejthető a leves amit kanalazok.

Mikor először jártam itt, nagyon izgatottan vártam, mit fogok kapni ettől a helytől és titkon reméltem, hogy ez egy igazi, forró, mediterrán szerelem kezdetét jelenti majd. De nem így lett. Sajnos, úgy látszik, hogy az emberek beérik a jó marketinggel, egy hangulatos, minimalista berendezéssel és némi látvánnyal. Az ízek rovására. Ha enni megyek, természetesen minden érzékemet használom, de azért az ízek mindig előnyt fognak élvezni. Az ismerőseim közül többen azt mondják, hogy azért járnak ide mert az ár/érték arány megfelelő számukra. Én magam azért vagyok bajban ezzel a kijelentéssel, mert nehezen találok itt nagy értékeket. Azt is el tudom képzelni, hogy sokan, akik kedvelik ezt a helyet még nem ettek igazán ízletes olasz ételt. Így, még inkább vezethetőek az orruknál fogva. Mindenkinek tudnia kell, hogy a Vapiano csak éppen, hogy megcsillantja az olasz konyha fűszeres csodálatosságát és az ízélmények táncra perdítő erejét. Egy olyan színházhoz tudnám hasonlítani, ahol -bár a díszlet stimmel- a színészek -vagyis a tészta, a leves, saláták, bármi, amit az asztalra tesznek- átlagosak, nem kifinomultak. Akiknek eddig a szíve csücske volt, azokat kérem, hogy próbáljanak ki más olasz éttermeket is.

Hol is kezdjem?  Én magam nagyon szoros és régi barátságot ápolok az itáliai konyhával. Olívaolaj, bazsalikom, parmezán, paradicsom… ennyi elég is a boldogsághoz. Azért mégis örülök, hogy ennél sokkal többet tartogatnak az olaszok számunkra.  A minestronéban (zöldségleves), amit elsőként rendeltem erősen megszaladt a bors, a zöldségek pedig enyhén szétfőttek benne. Még Jamie Oliver könyvéből is olyan minestronét lehet főzni, hogy azt mindenki megemlegeti. Persze, örülnék, ha csupán annyi lenne vele a baj, hogy nem emlékeztet a toszkán zamatokra. A gond igazából nem is az, hogy egyetlen nemzeti konyha ízeire sem hasonlít, hanem, hogy pocsék. Bruschetta, a kritikus pont. Soha nem felejtem el, hogy mennyire meglepődött és mekkorát csalódott a párom amikor kiderült, hogy az általam olyannyira értékelt, kedvelt és ajnározott, már-már egekig magasztalt, a sejtelmesség ködébe burkolózó, varázslatosan csilingelő nevű bruschetta valójában csak egy „paradicsomos pirítós”. (Én azért nagy védelmezően mindig hozzáteszem, hogy van még benne olívaolaj, fokhagyma és bazsalikom is.) És milyen igaza van. Szerintem is egyszerű étel, épp ezért nem értem, hogy miért olyan nehéz elkészíteni. Annyi rossz Bruschettát ettem itthon, hogy eljutottam oda, hogy inkább nem rendelek. Ezúttal kivételt tettem. Számomra ugyanis az elsőrendű olasz konyha egyik főpróbája ez az előétel. Az alapanyagok stimmelnek ugyan, de a végtermék valahogy mégsem az igazi. A paradicsomot nem vágták kellően apróra, a pirítós túl száraz  és valamivel több fűszert vártam volna.

Nem tudom, hogy történt-e már valaha ilyen velem, de immár azt is elmondhatom, hogy voltam olyan önkiszolgáló étteremben, ahol rossz volt a kiszolgálás. Önmagát ugyanis a Vapiano önkiszolgáló étteremként aposztorfálja. Többször látogattam már el hozzájuk, így kijelenthetem, hogy általában jellemző a személyzetre az udvariasság, de ez alkalommal -többször is- kivételt tettek velünk.

Az első kör után a hosszú pultnál, a mutatós PASTA felirat alatt álltunk meg bolognait és carbonarát rendelni. Tetszik, hogy lehet a tésztafajták közül válogatni. Én magam a tagliatellét kedvelem a legjobban. Nagyon látványos, ahogyan a forró serpenyőben megpirítják és összefőzik a szószt a friss fűszerekkel, majd mindezt összeforgatják a kifőtt tésztával. Még egy kis parmezán és voilá!, három-négy perc alatt már tálalva is a rendelés. Ugyanakkor, a tradicionális, olasz tésztaszószok nem így készülnek. Sajnos, ezúttal ez az újítás nem válik a bolognaim ízharmóniájának javára. Intenzív, friss, szerethető de mindketten úgy véltük, hogy ettünk már ennél jobbat is. Egyik sem volt kimagaslóan emlékezetes, megint csak hiányérzetem van, hiányolom azt a pluszt, ami egy tál hamisítatlan olasz tésztából soha nem maradhat ki. Azt hiszem, kevésbé lennék kritikus, ha nem lenne túlidealizálva, agyon dicsérve ez a gyorsétterem. A megnyitása idején -a hibái ellenére- talán még áradoztam is volna róla. Most viszont úgy érzem, a Vapianora egyértelműen ráférne egy kis fejlődés. Fel kell zárkózni, tartani kell a lépést az utolsó pár évben kialakult, jelenleg is tomboló, magyar street food forradalommal, aminek egyre tudatosabb a közönsége, így egyre fantasztikusabb meglepetéseket is tartogat teljesen elfogadható áron (ráadásul jellemzően olcsóbban mint a Vapiano). Nem lehet elkényelmesedni, hátradőlni a vendéglátósoknak egy olyan országban, ahol most kezd igazán kialakulni az igény a minőségi ételre.

Mindent összevetve, a Vapiano a formabontó ötletek hazája, egy hangulatos hely, ahová érdemes beülni egy gyors ebédre. Na, persze túlzott elvárások nélkül.

Ennyi, az annyi: Egy tál tészta vagy pizza nagyjából 1500-2500 ft között mozog. Desszertek és levesek már 1000 ft alatt, saláták 1500-2000 ft körül.

Legközelebb kipróbálom: cukorborsó, frissen vágott kakukkfűvel, fehérborban párolva, rizottóval és friss citrom levével, panna cotta

Ajánlom: hétköznapokra, siető üzletembereknek, azoknak, akiknek hirtelen nincs jobb ötletük

VAPIANO

5/2