
-Hát, ez nem jó. -teszi le a villát a velem szemben ülő, egészen meglepett arccal. -Pedig az egész város ide jár. Kicsit eltűnődök ezen. Nekem is az az érzésem, hogy határozottan nem jó, de inkább mondjuk úgy, hogy felejthető a leves amit kanalazok.
Mikor először jártam itt, nagyon izgatottan vártam, mit fogok kapni ettől a helytől és titkon reméltem, hogy ez egy igazi, forró, mediterrán szerelem kezdetét jelenti majd. De nem így lett. Sajnos, úgy látszik, hogy az emberek beérik a jó marketinggel, egy hangulatos, minimalista berendezéssel és némi látvánnyal. Az ízek rovására. Ha enni megyek, természetesen minden érzékemet használom, de azért az ízek mindig előnyt fognak élvezni. Az ismerőseim közül többen azt mondják, hogy azért járnak ide mert az ár/érték arány megfelelő számukra. Én magam azért vagyok bajban ezzel a kijelentéssel, mert nehezen találok itt nagy értékeket. Azt is el tudom képzelni, hogy sokan, akik kedvelik ezt a helyet még nem ettek igazán ízletes olasz ételt. Így, még inkább vezethetőek az orruknál fogva. Mindenkinek tudnia kell, hogy a Vapiano csak éppen, hogy megcsillantja az olasz konyha fűszeres csodálatosságát és az ízélmények táncra perdítő erejét. Egy olyan színházhoz tudnám hasonlítani, ahol -bár a díszlet stimmel- a színészek -vagyis a tészta, a leves, saláták, bármi, amit az asztalra tesznek- átlagosak, nem kifinomultak. Akiknek eddig a szíve csücske volt, azokat kérem, hogy próbáljanak ki más olasz éttermeket is.
Hol is kezdjem? Én magam nagyon szoros és régi barátságot ápolok az itáliai konyhával. Olívaolaj, bazsalikom, parmezán, paradicsom… ennyi elég is a boldogsághoz. Azért mégis örülök, hogy ennél sokkal többet tartogatnak az olaszok számunkra. A minestronéban (zöldségleves), amit elsőként rendeltem erősen megszaladt a bors, a zöldségek pedig enyhén szétfőttek benne. Még Jamie Oliver könyvéből is olyan minestronét lehet főzni, hogy azt mindenki megemlegeti. Persze, örülnék, ha csupán annyi lenne vele a baj, hogy nem emlékeztet a toszkán zamatokra. A gond igazából nem is az, hogy egyetlen nemzeti konyha ízeire sem hasonlít, hanem, hogy pocsék. Bruschetta, a kritikus pont. Soha nem felejtem el, hogy mennyire meglepődött és mekkorát csalódott a párom amikor kiderült, hogy az általam olyannyira értékelt, kedvelt és ajnározott, már-már egekig magasztalt, a sejtelmesség ködébe burkolózó, varázslatosan csilingelő nevű bruschetta valójában csak egy „paradicsomos pirítós”. (Én azért nagy védelmezően mindig hozzáteszem, hogy van még benne olívaolaj, fokhagyma és bazsalikom is.) És milyen igaza van. Szerintem is egyszerű étel, épp ezért nem értem, hogy miért olyan nehéz elkészíteni. Annyi rossz Bruschettát ettem itthon, hogy eljutottam oda, hogy inkább nem rendelek. Ezúttal kivételt tettem. Számomra ugyanis az elsőrendű olasz konyha egyik főpróbája ez az előétel. Az alapanyagok stimmelnek ugyan, de a végtermék valahogy mégsem az igazi. A paradicsomot nem vágták kellően apróra, a pirítós túl száraz és valamivel több fűszert vártam volna.
Nem tudom, hogy történt-e már valaha ilyen velem, de immár azt is elmondhatom, hogy voltam olyan önkiszolgáló étteremben, ahol rossz volt a kiszolgálás. Önmagát ugyanis a Vapiano önkiszolgáló étteremként aposztorfálja. Többször látogattam már el hozzájuk, így kijelenthetem, hogy általában jellemző a személyzetre az udvariasság, de ez alkalommal -többször is- kivételt tettek velünk.
Az első kör után a hosszú pultnál, a mutatós PASTA felirat alatt álltunk meg bolognait és carbonarát rendelni. Tetszik, hogy lehet a tésztafajták közül válogatni. Én magam a tagliatellét kedvelem a legjobban. Nagyon látványos, ahogyan a forró serpenyőben megpirítják és összefőzik a szószt a friss fűszerekkel, majd mindezt összeforgatják a kifőtt tésztával. Még egy kis parmezán és voilá!, három-négy perc alatt már tálalva is a rendelés. Ugyanakkor, a tradicionális, olasz tésztaszószok nem így készülnek. Sajnos, ezúttal ez az újítás nem válik a bolognaim ízharmóniájának javára. Intenzív, friss, szerethető de mindketten úgy véltük, hogy ettünk már ennél jobbat is. Egyik sem volt kimagaslóan emlékezetes, megint csak hiányérzetem van, hiányolom azt a pluszt, ami egy tál hamisítatlan olasz tésztából soha nem maradhat ki. Azt hiszem, kevésbé lennék kritikus, ha nem lenne túlidealizálva, agyon dicsérve ez a gyorsétterem. A megnyitása idején -a hibái ellenére- talán még áradoztam is volna róla. Most viszont úgy érzem, a Vapianora egyértelműen ráférne egy kis fejlődés. Fel kell zárkózni, tartani kell a lépést az utolsó pár évben kialakult, jelenleg is tomboló, magyar street food forradalommal, aminek egyre tudatosabb a közönsége, így egyre fantasztikusabb meglepetéseket is tartogat teljesen elfogadható áron (ráadásul jellemzően olcsóbban mint a Vapiano). Nem lehet elkényelmesedni, hátradőlni a vendéglátósoknak egy olyan országban, ahol most kezd igazán kialakulni az igény a minőségi ételre.
Mindent összevetve, a Vapiano a formabontó ötletek hazája, egy hangulatos hely, ahová érdemes beülni egy gyors ebédre. Na, persze túlzott elvárások nélkül.
Ennyi, az annyi: Egy tál tészta vagy pizza nagyjából 1500-2500 ft között mozog. Desszertek és levesek már 1000 ft alatt, saláták 1500-2000 ft körül.
Legközelebb kipróbálom: cukorborsó, frissen vágott kakukkfűvel, fehérborban párolva, rizottóval és friss citrom levével, panna cotta
Ajánlom: hétköznapokra, siető üzletembereknek, azoknak, akiknek hirtelen nincs jobb ötletük
5/2